A fő összetevőjeOktreotid-acetát oldataz Octreotide Acetate, egy mesterségesen szintetizált oktapeptid származék, amelynek kémiai szerkezete természetes szomatosztatinra optimalizált. Molekulaképlete C 5 1 H 7 0 N 1 0 O 1 2 S 2, molekulatömege körülbelül 1019,3 g/mol. Az oktreotid két ciszteinmaradékot (Cys ² - Cys ⁷) köt össze egy diszulfidkötésen keresztül, stabil ciklikus szerkezetet hozva létre, amely erősebb receptoraffinitással és hosszabb in vivo felezési -idővel (körülbelül 1,7-2 óra) ruházza fel. Ez az anyag általában injekció formájában létezik, beleértve a használatra kész injekciókat is, amelyeket előre csomagoltak ampullákba vagy fecskendőkbe 50 μg/ml, 100 μg/ml, 200 μg/ml vagy 500 μg/ml koncentrációban. A fagyasztva szárított por injekciókat használat előtt fiziológiás sóoldattal vagy speciális oldószerekkel is fel kell oldani, a szokásos 0,1 mg, 0,2 mg vagy 0,5 mg specifikációkkal. A hosszú hatású készítmények, például a mikrogömbök vagy liposzómák meghosszabbíthatják a gyógyszer felszabadulási idejét és csökkenthetik az adagolás gyakoriságát.
Termékünk űrlapja
Oktreotid-acetát COA
Az oktreotid-acetát közvetett és közvetlen hatásai a bél mikrobiotára és metabolitjaira
Az Octreotide Acetate a szomatosztatin mesterségesen előállított oktapeptid analógja, amely a természetes szomatosztatin fiziológiai hatásainak utánzásával gátolja a különböző gasztrointesztinális és hasnyálmirigyhormonok szekrécióját. A klinikai gyakorlatban általánosan használt peptid gyógyszerként injekciós formája (Oktreotid-acetát oldat) széles körben használják olyan betegségek kezelésében, mint az akromegália, neuroendokrin daganatok (például karcinoid szindróma, VIP daganatok) és súlyos hasmenés. Az elmúlt években a bélmikrobióta a gazdaszervezet anyagcseréjének és az immunrendszer szabályozásának központi csomópontjává vált, és a gyógyszerekkel való kölcsönhatási mechanizmusa a kutatási központtá vált. Az oktreotid jelentős hatással lehet a bél mikrobiota és metabolitjainak (például rövid szénláncú zsírsavak, epesavak, lipopoliszacharidok stb.) összetételére azáltal, hogy szabályozza a bélhormonok szekrécióját, megváltoztatja a bél mikrokörnyezetét, és közvetlenül hat a mikrobiális anyagcsere útvonalakra.
Az oktreotid-acetát farmakológiai tulajdonságai és hatásmechanizmusa
A gyógyszer kémiai szerkezete és receptorszelektivitása
Az oktreotid a természetes szomatosztatin oktapeptid származéka, amely ciklikus szerkezete révén stabilizálja felezési idejét (kb. 1,5 óra intravénás injekció és 2-3 óra szubkután injekció esetén). Kémiai szerkezete olyan nem természetes aminosavakat tartalmaz, mint a D-fenilalanin és az L-ornitin, ami jelentősen megnöveli a szomatosztatin receptorhoz (SSTR) való kötődési affinitását. Az SSTR-nek (SSTR1-5) öt altípusa van az emberi szervezetben, és az oktreotid sokkal nagyobb szelektivitással rendelkezik az SSTR2 és SSTR5 tekintetében, mint a természetes szomatosztatin. Ez a tulajdonság hatékonyabbá és tartósabbá teszi a növekedési hormon (GH), a glukagon, az inzulin és a gyomor-bélrendszeri peptidek szekréciójának gátlásában.
Alapvető farmakológiai hatások
Az oktreotid aktiválja az SSTR-t, gátolja az adenilát-cikláz aktivitást, és csökkenti az intracelluláris cAMP-szintet, ezáltal blokkolja a hormonszekréció jelátviteli útvonalát. Klinikai indikációi a következők:
Akromegália: a GH túlzott szekréciójának gátlása és a tumor térfogatának csökkentése;
Neuroendokrin daganatok: enyhíti a karcinoid szindrómát (kipirulás, hasmenés), a VIP tumorral kapcsolatos hasmenést és a glukagonoma szindrómát;
Gasztrointesztinális és hasnyálmirigy működés szabályozása: csökkenti a hasnyálmirigy exokrin szekrécióját, gátolja a gyomorsav szekréciót, késlelteti a gyomorürülést.
Metabolikus és kiválasztási útvonalak
Az oktreotid főként a vesén keresztül választódik ki (eredeti formájában körülbelül 30-40%), míg a többi a májon keresztül metabolizálódik. Metabolitjai (például dezaminált oktreotid) még megőriznek bizonyos biológiai aktivitást, de klinikai jelentőségük korlátozott. Érdemes megjegyezni, hogy az oktreotid metabolikus folyamatát befolyásolhatja a bél mikrobiota, amely a gyógyszer-mikrobióta kölcsönhatások zárt hurkát képezi.
Közvetlen hatás a bél mikrobiotára
A bakteriális növekedést gátló közvetlen mechanizmus
Táplálkozási versengés és metabolikus gátlás
Az oktreotid közvetve korlátozza a baktériumok növekedését azáltal, hogy gátolja a hasnyálmirigy enzimek szekrécióját és csökkenti a tápanyagok (például szénhidrátok és fehérjék) elérhetőségét a bélben. Például rákszerű szindrómában szenvedő betegeknél az oktreotid csökkentheti a bél pH-értékét, és gátolja a lúgos környezetet igénylő patogén baktériumok, például a Clostridium perfringens szaporodását. Ezenkívül az oktreotid közvetlenül gátolhatja a mikrobiota kulcsfontosságú metabolikus enzimeit, például a - glükuronidázt, csökkentve a toxintermelést.
Antibakteriális peptidszerű hatás
Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy az oktreotid közvetlenül megzavarhatja a bakteriális sejtmembránokat azáltal, hogy utánozza a gazdaszervezet antimikrobiális peptidjei, például a védekező faktorok működését. Például az in vitro kísérletekben az oktreotid minimális gátló koncentrációja (MIC) Staphylococcus aureus és Escherichia coli ellen 16 μg/mL, illetve 32 μg/mL volt, és hatásmechanizmusa összefüggésbe hozható a sejtmembrán lipid kettősrétegének felbomlásával.
A bakteriális adhézió gátlása
Az oktreotid csökkentheti az adhéziós molekulák (például az integrinek) expresszióját a bélhámsejtek felszínén, csökkentve a patogén baktériumok (például Helicobacter pylori) kolonizációját. Állatmodellekben az oktreotiddal végzett előkezelés szignifikánsan csökkentette a bélmikrobióta transzlokációs rátáját a Salmonella fertőzés után.
Klinikai bizonyítékok: Változások a mikrobiális összetételben
Neuroendokrin daganatos betegek
Egy karcinoid szindrómában szenvedő betegek kohorszvizsgálata kimutatta, hogy 6 hónapos oktreotid kezelés után a Firmicutes és a Bacteroidetes aránya a bél mikrobiótában (F/B arány) jelentősen csökkent, míg a butirátot termelő baktériumok (például Roseburia) mennyisége csökkent, és nőtt az opportunista kórokozók (opportunista kórokozók) relatív abundanciája. A mikrobiota e diszbiózisa összefüggésbe hozható az oktreotid által kiváltott csökkent bélmozgással és az epesav-anyagcsere megváltozásával.
Cirrózisos betegek portális hipertóniában
Oktreotid-acetát oldatgyakran használják a nyelőcső- és gyomorvarixból származó vérzés szabályozására. A kutatások azt találták, hogy az oktreotid rövid -távú (48 óra) használata csökkentheti a bél mikrobiota diverzitását, ami a Bacteroidetes és a Proteobacteriumok számának növekedésében nyilvánul meg, ami összefüggésben állhat a gyógyszer-intesztinális ischaemiával és a nyálkahártya-gát károsodásával.
Állatkísérletek ellenőrzése
Egy elhízott egérmodellben az oktreotidos beavatkozás jelentősen csökkentette az Akkermansia muciniphila (egy mucinlebontó baktérium, amely pozitívan kapcsolódik az anyagcsere egészségéhez) mennyiségét a bélben, miközben növelte a lipopoliszacharidot (LPS) termelő baktériumok, például a Desulfovibrio arányát. Ezek a változások összhangban vannak azzal a mechanizmussal, amellyel az oktreotid gátolja a mucin szekréciót és lelassítja a bélmozgást.
Közvetett hatások a bél mikrobiota metabolitjaira
A rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) metabolikus szabályozása
Az SCFA-generáció csökkentésének mechanizmusa
Az SCFA-k (mint például az ecetsav, a propionsav és a vajsav) a bélmikrobióta által fermentált élelmi rostok fő termékei, amelyek gyulladáscsökkentő, immunszabályozási és bélrendszeri gát integritását biztosítják. Az oktreotid gátolja az SCFA képződését a következő utakon keresztül:
A mikrobiális fermentációs képesség gátlása: Az oktreotid csökkenti a hasnyálmirigy enzimszekrécióját, csökkenti a fermentálható szénhidrátok (például keményítő és cellulóz) elérhetőségét a bélben, és közvetlenül korlátozza a mikrobiális közösség SCFA-termelésének szubsztrátellátását.
Változás a mikrobiális összetételben: Az oktreotid által kiváltott butirát-termelő baktériumok (például Faecalibacterium prausnitzii) csökkenése a butiráttermelés csökkenéséhez vezet. Karcinoid szindrómában szenvedő betegeknél a széklet vajsav koncentrációja 30-40%-kal csökkent 6 hónapos oktreotid kezelés után.
A mucin lebomlásának gátlása: A mucin lebontó baktériumok, például az Akkermansia muciniphila csökkenése csökkenti a gazdaszervezet mucin, mint helyettesítő szénforrás hasznosítási hatékonyságát, tovább gátolva az SCFA képződését.
A csökkent SCFA klinikai jelentősége
Az SCFA-hiány különböző betegségekhez kapcsolódik, beleértve:
Bélgát károsodása: A vajsav a vastagbél hámsejtjeinek fő energiaforrása, és ennek csökkentése a szoros junction fehérjék (például Occludin és ZO-1) csökkent expressziójához vezethet, ami növeli a bél permeabilitását.
Fokozott gyulladásos válasz: Az SCFA gátolja az NF - κ B jelátviteli útvonalat a G-fehérjéhez kapcsolt receptor (GPR41/43) aktiválásával, amely elősegítheti az LPS által kiváltott szisztémás gyulladásos választ.
Anyagcserezavarok: A propionsav szabályozhatja az étvágyat a bél agy tengelyén keresztül, és csökkentése súlyosbíthatja az oktreotid által kiváltott gyomor-bélrendszeri tüneteket, például a puffadást és a korai jóllakottságot.
Az epesav (BA) anyagcsere szabályozása
A BA ciklus változásának mechanizmusa
Az epesavak a koleszterin-anyagcsere végtermékei, amelyeket a bél mikrobiota módosítva másodlagos epesavakat, például dezoxikólsavat és litokolsavat képez. Az oktreotid a BA metabolizmusára a következő utakon keresztül hat:
Az epeelválasztás gátlása: Az oktreotid gátolja a kolecisztokinin (CCK) szekrécióját, csökkenti az epehólyag kiürülését, és az elsődleges epesavak (például kólsav és kenodezoxikólsav) koncentrációjának csökkenéséhez vezet a bélben.
Az epesav-anyagcsere enzimek aktivitásának megváltoztatása a mikrobiotában: Az oktreotid csökkentheti a 7 - dehidroxiláz (amely felelős az elsődleges epesavak másodlagos epesavakká történő átalakításáért) expresszióját a bélben, csökkentve a dezoxikólsav termelődését. Állatkísérletekben az oktreotidos beavatkozás 60%-ról 35%-ra csökkentette a székletben a másodlagos epesavak arányát.
A farnezol X receptor (FXR) aktiválása: Az elsődleges epesavak (például az epesavak) az FXR természetes ligandumai, és csökkenésük az FXR{0}}FGF15/19 tengelyen keresztül gátolhatja a máj epesav szintézisét, negatív visszacsatolási szabályozást alakítva ki.
A BA metabolikus változások klinikai jelentősége
A BA anyagcserezavarok a következő betegségekhez kapcsolódnak:
Lipid felszívódási zavar: Az epesav hiánya elégtelen zsíremulgeációhoz vezet, ami súlyosbíthatja az oktreotid okozta hasmenést és az alultápláltságot.
A májkárosodás fokozott kockázata: A másodlagos epesavaknak (például a dezoxikólsavnak) citotoxicitásuk van, és csökkenésük csökkentheti az epesav{0}}indukálta hepatocita apoptózis kockázatát; De az elsődleges epesavak felhalmozódása elősegítheti a májfibrózist az FXR aktiválása révén.
A mikrobiota súlyosbodó dysbiosisa: A BA fontos jelátviteli molekula, amely szabályozza a mikrobiota összetételét, és arányos változásai tovább ösztönözhetik az opportunista kórokozók (például Enterobacteriaceae) terjedését.
Lipopoliszacharid (LPS) és gyulladásszabályozás
A megnövekedett LPS-termelés mechanizmusa
Az LPS a Gram-negatív baktériumok sejtfalának fő összetevője, és a véráramba kerülése szisztémás gyulladásos válaszokat válthat ki. Az oktreotid növelheti az LPS-szintet a következő utakon keresztül:
Bélgát károsodása: Az oktreotid gátolja a mucin szekréciót és az SCFA termelést, gyengíti a bél fizikai gátját (például nyálkaréteg) és kémiai gátját (például antimikrobiális peptidek), és elősegíti az LPS transzlokációját.
Mikrobás dysbiosis: Az oktreotid által kiváltott LPS-termelő baktériumok (például Enterobacteriaceae és Bacteroidetes) relatív abundanciája megnő, közvetlenül növelve az LPS-termelést. Cirrhosisban szenvedő betegeknél az oktreotid kezelés 20-30%-kal növeli a vér LPS-koncentrációját.
Immunszuppresszió: Az oktreotid gyengíti a gazdaszervezet LPS-tisztítási képességét azáltal, hogy gátolja a Toll-like receptor 4 (TLR4) expresszióját, ami a „magas LPS alacsony clearance” ördögi körét képezi.
A megnövekedett LPS klinikai jelentősége
Az LPS emelkedett szintje a következő szövődményekkel jár:
Szisztémás gyulladásos válasz szindróma (SIRS): neuroendokrin daganatokban szenvedő betegeknél,oktreotid-acetát oldatAz indukált LPS-transzlokáció súlyosbíthatja a tüneteket, például a kipirulást és a hasmenést.
Inzulinrezisztencia: Az LPS az IKK /NF - κ B útvonal aktiválásával zavarja az inzulin jelátvitelt, ami részben ellensúlyozhatja az oktreotid hipoglikémiás hatását (bár maga az oktreotid nem szabályozza közvetlenül a vércukorszintet).
Májsérülés: Az LPS{0}}TLR4 tengely aktiválja a Kupffer-sejteket, és olyan pro-gyulladásos faktorokat szabadít fel, mint a TNF - és az IL-6, ami felgyorsítja a májfibrózis folyamatát.
Népszerű tags: oktreotid-acetát oldat, kínai oktreotid-acetát oldat gyártók, beszállítók, CJC 1295 spray, IGF 1 LR3 liofilizált, Ipamorelin injekció, Sermorelin-acetát por, Sermorelin cseppek, Tesamorelin peptid injekció
